A Kisalagi Sport Egyesületet 1926. május 4-én alapította saját és az egyre növekvő lakosság igényére, örömére 22 helyi sportbarát, egyetlen szakosztállyal. A klub első elnöke Törő Imre földbirtokos, társelnöke Wágner János tisztviselő, alelnöke Bihary József számtanácsos volt, de a vezetőségi tagok és a legelső csapattagok zöme még a fővárosból járt ki. Az ekkor még kék- sárga színekben pompázó csapat első pályája a mai Bokor és Rév utcák sarkán volt, akkoriban még távol eső helyen a lakott részektől. Az első csapat fél évtizedet sem élt: az 1929-ben kezdődő gazdasági világválság következtében megszűnt.
Majd 1934-ben újjáélesztették egy felnőtt csapattal, öreg fiúkkal és egy utánpótlás csapattal. Ekkor már java részt helyiek szerepeltek. Az évtized végére ki is alakították a jelenlegi pályát, amely azóta is a kisalagi focisták otthona. Ekkor változott meg a csapatszín a ma is viselt zöld-fehérre. A játékminőséget és -erősséget jellemzi az időből fennmaradt eredmény: a bemutatómeccsre Kisalagra érkező Újpest ellen 2-2-es döntetlent értek el a helyiek! Az idill azonban csak a ’40-es évek elejéig tartott: 1942-ben nyolc labdarúgót is frontszolgálatra hívtak be, ahonnan négyen nem tértek vissza. A sport helyét átvette a fegyverdörgés.
A második világháborút követően Kisalag -Fót fennhatósága alá került ahol egyesítették a Fóti SC - vel, de ez nem esett jól a játékosoknak illetve a helyi lakosoknak. A Kisalag az akkor fóti Állomásfőnök és sportrajongó közbenjárására a MÁV hatáskörébe és pártfogásába került és 1952-ben ismét független lett, de már fóti vasutas sportegyesület néven az újjá alakuló klub ezúttal már bő negyed századig eltartott. Több legendás játékost és bajnokcsapatot adva a településnek.
A ’60-as években különböző közönségmeccsekre is sor került. Kisalagon járt a színészválogatott, de 1963-ban, majd’ harminc év után ismét ellátogatott az újpesti csapat is - ekkor már Ú. Dózsa néven -, s a kisalagiak régi, dicsőséges döntetlenjét feledtetve fölényesen nyert (a Pest Megyei Hírlap korabeli tudósítása szerint 7-0-ra, de szinte minden, még élő résztvevő másképp emlékszik mind az eredményre, mind a két csapatban pályára lépő játékosokra).
A ’70-es évek derekára a „vasutasok” (az idézőjel indokolt: a hivatalos név sohasem vált becenévvé) már a járási másodosztályban találták magukat. Ezt követően vette kézbe a csapatot az egykori válogatott játékos név szerint Kisalagi Wohlram János, s rövid formálódás után újabb „aranycsapatot” köszönthettek a kisalagi szurkolók: 1977-ben bajnok lett a Fóti Vasutas, s visszajutott a „járásba”. A sors azonban gonosz játékot űzött: a legendás edző a bajnokavatáskor már súlyos betegen feküdt, s néhány hét múlva örökre eltávozott. Sajnos, sokkal tovább a kisalagi focicsapat működése sem tartott: bár 1976-ban az egykori alapítókkal - így többek között Németh Kálmánnal és idősebb Gulyás Jenővel - még alapítása 50. évfordulóját ünnepelte az egyesület. 1979 nyarán befejeződő bajnokság végén újra napirendre került, majd gyorsan végbe is ment a fóti és a kisalagi labdarúgás újbóli egyesítése. A versenyszerű amatőrfoci ezzel majdnem két évtizedre elköltözött Kisalagról.
Az elárvult pályán a ’80-as években olykor-olykor még játszottak egy-egy Fóti SE- meccset, s néha itt edzett a Budapest-bajnokságban induló, több egykori kisalagi játékossal felálló, tiszavirág életű Fót II., később azonban már csak a testnevelés órákon vagy szabadidejükben lelátogató gyerekek és az egykori aszfaltos kézilabda-pályát birtokba vevő lábteniszesek vittek életet a sporttelep romjaiba. Eközben a régi, fából ácsolt kapuk széttöredeztek, összedőltek, az öltöző épületében pedig kocsma üzemelt.
Majd jött 1997 és ismét újra élesztették az egyesületet. 1997 őszén még csomádi öregfiúk néven, de már jól ismert régi, helyi focistaarcokkal vette birtokba a pályát egy veteráncsapat. Gazdag János közben járásával és a segítői révén. 1997 őszén, majd 1998 tavaszán lebonyolított három helyi utcabajnokságon részt vett alkalmi csapatokból verbuválta a Kisalag SC csapatát, amelynek majd’ hét éven át elnöki tisztét is ellátta. Az 1998/99-es szezonban a váci körzeti másodosztályba benevező csapat először a megyei kupaselejtezőkben mérette meg magát - sikerrel -, majd 1998. augusztus végén ismét bajnoki összecsapást láthatott a szépszámú publikum: az első fordulót rövid ünnepség nyitotta meg, a nézőtéren településünk elöljárósága is képviseltette magát, míg az érdeklődők szinte a pályaszéli jegenyefákon is csüngtek - a csapat pedig a Kismaros 6-2-es legyőzésével tette teljessé a fociünnepet. Az első év meg is őrizte e sikerességet Acsa mögött a második helyen végezve 1999-re feljutott a körzeti első osztályba1999-ben - újabb utcabajnokság után - „B” csapat is alakult, amely öt éven keresztül rúgta a port és a labdát a körzeti másodosztályban, ezalatt egy ezüst- és két bronzérmet begyűjtve. A prímet természetesen az „A” csapat vitte, amely a körzeti első osztályban vitézkedett, utóbb már Sass Tibor irányításával, legjobb teljesítményét 2002-ben és 2003-ban produkálva, amikor is - mindkétszer egy ponttal lemaradva a dobogóról - a 4. helyre futott be az együttes. 2002-ben belső viszályok és ellentétek miatt lemondott az elnöki posztról és Szebeni Ferenc vette át az elnöki posztot (ki egészen haláláig 2018 novemberig ellátta ezt a feladatot). 2003/2004-es szezonban a gárda sorozatban elbukta meccseit, amely a játékosok lemorzsolódását hozta magával, s a személyes konfliktusokkal terhelt morális csődnek nem is lehetett más vége, mint sima kiesés. Így 2004 nyara nagy változásokat hozott: a még megmaradt játékosok nagy része edzőstül-elnököstül elhagyta az elsüllyedt hajót. A főnixgárdaként feltámadó gárda pedig 2004/2005-ben döcögős őszi szezon után parádés tavaszi teljesítménnyel - gólfesztiválokkal, egyetlen pontvesztéssel, az utolsó fordulóban a nagy rivális Szokolyát 8-2-re legyőzve - megszerezte a bajnoki címet! Az első helyezés ellenére a csapat nem vállalta a megmérettetést a felsőbb osztályban, a következő évben pedig nem sikerült megismételni a bravúrt - a bronzérmet így is sikerült begyűjteni -, végül 2006 nyarára a megyei szövetség „oldotta meg” az osztályváltás problémáját. A permanens átszervezések következtében előbb Déli- és Északi-csoportokra osztották fel a váci körzet összevont két osztályát, majd új földrajzi beosztást alakítottak ki, s a kisalagi csapatot a gödöllői csoportba sorolták be. Az erősebb mezőnyben középcsapatként funkcionáló KSC előbb a 10. majd a 8. helyen végzett.
Hamarosan
A történethez vett információkat Luzsicza István a Fót Caféban írt cikkének segítségével irodott (2008 Október, 2008 December, 2009 Január)