Kisalag története

Kisalag SC bajnoki múlt

Kezdetek

A Kisalagi Sport Egyesületet 1926. május 4-én alapította saját és az egyre növekvő lakosság igényére, örömére 22 helyi sportbarát, egyetlen szakosztállyal. A klub első elnöke Törő Imre földbirtokos, társelnöke Wágner János tisztviselő, alelnöke Bihary József számtanácsos volt, de a vezetőségi tagok és a legelső csapattagok zöme még a fővárosból járt ki. Az ekkor még kék- sárga színekben pompázó csapat első pályája a mai Bokor és Rév utcák sarkán volt, akkoriban még távol eső helyen a lakott részektől. Az első csapat fél évtizedet sem élt: az 1929-ben kezdődő gazdasági világválság következtében megszűnt.

1930-as évek után

Majd 1934-ben újjáélesztették egy felnőtt csapattal, öreg fiúkkal és egy utánpótlás csapattal. Ekkor már java részt helyiek szerepeltek. Az évtized végére ki is alakították a jelenlegi pályát, amely azóta is a kisalagi focisták otthona. Ekkor változott meg a csapatszín a ma is viselt zöld-fehérre. A játékminőséget és -erősséget jellemzi az időből fennmaradt eredmény: a bemutatómeccsre Kisalagra érkező Újpest ellen 2-2-es döntetlent értek el a helyiek! Az idill azonban csak a ’40-es évek elejéig tartott: 1942-ben nyolc labdarúgót is frontszolgálatra hívtak be, ahonnan négyen nem tértek vissza. A sport helyét átvette a fegyverdörgés.

A II.Világháború után

A második világháborút követően Kisalag -Fót fennhatósága alá került ahol egyesítették a Fóti SC - vel, de ez nem esett jól a játékosoknak illetve a helyi lakosoknak. A Kisalag az akkor fóti Állomásfőnök és sportrajongó közbenjárására a MÁV hatáskörébe és pártfogásába került és 1952-ben ismét független lett, de már fóti vasutas sportegyesület néven az újjá alakuló klub ezúttal már bő negyed századig eltartott. Több legendás játékost és bajnokcsapatot adva a településnek.

'60-as évek

A ’60-as években különböző közönségmeccsekre is sor került. Kisalagon járt a színészválogatott, de 1963-ban, majd’ harminc év után ismét ellátogatott az újpesti csapat is - ekkor már Ú. Dózsa néven -, s a kisalagiak régi, dicsőséges döntetlenjét feledtetve fölényesen nyert (a Pest Megyei Hírlap korabeli tudósítása szerint 7-0-ra, de szinte minden, még élő résztvevő másképp emlékszik mind az eredményre, mind a két csapatban pályára lépő játékosokra).

'70-as évek

A ’70-es évek derekára a „vasutasok” (az idézőjel indokolt: a hivatalos név sohasem vált becenévvé) már a járási másodosztályban találták magukat. Ezt követően vette kézbe a csapatot az egykori válogatott játékos név szerint Kisalagi Wohlram János, s rövid formálódás után újabb „aranycsapatot” köszönthettek a kisalagi szurkolók: 1977-ben bajnok lett a Fóti Vasutas, s visszajutott a „járásba”. A sors azonban gonosz játékot űzött: a legendás edző a bajnokavatáskor már súlyos betegen feküdt, s néhány hét múlva örökre eltávozott. Sajnos, sokkal tovább a kisalagi focicsapat működése sem tartott: bár 1976-ban az egykori alapítókkal - így többek között Németh Kálmánnal és idősebb Gulyás Jenővel - még alapítása 50. évfordulóját ünnepelte az egyesület. 1979 nyarán befejeződő bajnokság végén újra napirendre került, majd gyorsan végbe is ment a fóti és a kisalagi labdarúgás újbóli egyesítése. A versenyszerű amatőrfoci ezzel majdnem két évtizedre elköltözött Kisalagrólínészválogatott, de 1963-ban, majd’ harminc év után ismét ellátogatott az újpesti csapat is - ekkor már Ú. Dózsa néven -, s a kisalagiak régi, dicsőséges döntetlenjét feledtetve fölényesen nyert (a Pest Megyei Hírlap korabeli tudósítása szerint 7-0-ra, de szinte minden, még élő résztvevő másképp emlékszik mind az eredményre, mind a két csapatban pályára lépő játékosokra).

'80-as évek

Az elárvult pályán a ’80-as években olykor-olykor még játszottak egy-egy Fóti SE- meccset, s néha itt edzett a Budapest-bajnokságban induló, több egykori kisalagi játékossal felálló, tiszavirág életű Fót II., később azonban már csak a testnevelés órákon vagy szabadidejükben lelátogató gyerekek és az egykori aszfaltos kézilabda-pályát birtokba vevő lábteniszesek vittek életet a sporttelep romjaiba. Eközben a régi, fából ácsolt kapuk széttöredeztek, összedőltek, az öltöző épületében pedig kocsma üzemelt.

'90-es évektől 2018-ig

Majd jött 1997 és ismét újra élesztették az egyesületet. 1997 őszén még csomádi öregfiúk néven, de már jól ismert régi, helyi focistaarcokkal vette birtokba a pályát egy veteráncsapat. Gazdag János közben járásával és a segítői révén. 1997 őszén, majd 1998 tavaszán lebonyolított három helyi utcabajnokságon részt vett alkalmi csapatokból verbuválta a Kisalag SC csapatát, amelynek majd’ hét éven át elnöki tisztét is ellátta. Az 1998/99-es szezonban a váci körzeti másodosztályba benevező csapat először a megyei kupaselejtezőkben mérette meg magát - sikerrel -, majd 1998. augusztus végén ismét bajnoki összecsapást láthatott a szépszámú publikum: az első fordulót rövid ünnepség nyitotta meg, a nézőtéren településünk elöljárósága is képviseltette magát, míg az érdeklődők szinte a pályaszéli jegenyefákon is csüngtek - a csapat pedig a Kismaros 6-2-es legyőzésével tette teljessé a fociünnepet. Az első év meg is őrizte e sikerességet Acsa mögött a második helyen végezve 1999-re feljutott a körzeti első osztályba1999-ben - újabb utcabajnokság után - „B” csapat is alakult, amely öt éven keresztül rúgta a port és a labdát a körzeti másodosztályban, ezalatt egy ezüst- és két bronzérmet begyűjtve. A prímet természetesen az „A” csapat vitte, amely a körzeti első osztályban vitézkedett, utóbb már Sass Tibor irányításával, legjobb teljesítményét 2002-ben és 2003-ban produkálva, amikor is - mindkétszer egy ponttal lemaradva a dobogóról - a 4. helyre futott be az együttes. 2002-ben belső viszályok és ellentétek miatt lemondott az elnöki posztról és Szebeni Ferenc vette át az elnöki posztot (ki egészen haláláig 2018 novemberig ellátta ezt a feladatot). 2003/2004-es szezonban a gárda sorozatban elbukta meccseit, amely a játékosok lemorzsolódását hozta magával, s a személyes konfliktusokkal terhelt morális csődnek nem is lehetett más vége, mint sima kiesés. Így 2004 nyara nagy változásokat hozott: a még megmaradt játékosok nagy része edzőstül-elnököstül elhagyta az elsüllyedt hajót. A főnixgárdaként feltámadó gárda pedig 2004/2005-ben döcögős őszi szezon után parádés tavaszi teljesítménnyel - gólfesztiválokkal, egyetlen pontvesztéssel, az utolsó fordulóban a nagy rivális Szokolyát 8-2-re legyőzve - megszerezte a bajnoki címet! Az első helyezés ellenére a csapat nem vállalta a megmérettetést a felsőbb osztályban, a következő évben pedig nem sikerült megismételni a bravúrt - a bronzérmet így is sikerült begyűjteni -, végül 2006 nyarára a megyei szövetség „oldotta meg” az osztályváltás problémáját. A permanens átszervezések következtében előbb Déli- és Északi-csoportokra osztották fel a váci körzet összevont két osztályát, majd új földrajzi beosztást alakítottak ki, s a kisalagi csapatot a gödöllői csoportba sorolták be. Az erősebb mezőnyben középcsapatként funkcionáló KSC előbb a 10. majd a 8. helyen végzett.

Napjainkban

Hamarosan

A történethez vett információkat Luzsicza István a Fót Caféban írt cikkének segítségével irodott (2008 Október, 2008 December, 2009 Január)